Alfonza Anya élete

,,Higgyetek nekem, a legnagyobb érdemet a betegek ápolásával remélhetjük, mivel az ember ilyenkor mindent tiszta szándékkal tesz, vagyis azért, hogy Isten tetszését elnyerje, és Neki lelkeket megmentsen.”

Az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek alapítója Eppinger Erzsébet Mária Alfonza Anya. 

 

A kongregációt 1849-ben Niederbronban, a franciaországi Elszász gyógyforrásairól ismert városkájában, Strasszburg közelében alapította. Erzsébet egyszerű gazdálkodó családban született 1814-ben. A mélyen vallásos szülők korán megtanították imádkozni, Istenben bízó, tudatos keresztény életet élni. Életfeladatára Isten a szenvedés iskolájában készítette fel. 17 éves korától háromszor volt hosszú éveken át fekvő beteg. Már fiatalon szeretett volna szerzetbe lépni, de szülei nem engedték. Később a püspök nem adta beleegyezését. 1848-tól kezdve sürgetést érzett lelkében, hogy ő maga alapítson szerzetesrendet. Jótevők adományai lehetővé tették egy szerény ház megvételét, és 1849. augusztus 28-án Erzsébet négy jelölttel megkezdte a szerzetesi életet, és felvette az Alfonza nevet. Alfonza anya betegsége idején megtapasztalta, mennyire magunkra vannak hagyva a szegény betegek otthonukban. Ezért az új kongregációt házi betegápolásra alapította. Gondozásba vette a szegény gyermekeket is, hogy a hitoktatást lehetővé tegye számukra, segített más rászorulókat is. Műve 1866-ban megkapta a szentszék jóváhagyását. Alfonza anya 1867-ben 53 éves korában elhunyt.

Mária Alfonza Anya gondolatai:

,,Semmiben sem fog hiányt szenvedni az a lélek, amely Istenre hagyatkozik; mindig meg fogja kapni azt, ami számára az élethez szükséges. „

,,Az a lélek, mely bizalmát egészen Istenbe helyezi, és akaratának aláveti magát, soha semmiben nem fog hiányt szenvedni; mindig részesülni fog abban, amire szüksége van.”

,,Szeretetünk nem merül ki érzésekben, sokkal inkább abban nyilvánul meg, ha mi mindannyian tesszük a kötelességünket, de úgy, mintha a kegyelem mindenfajta vigasztalásban részesítene, és közben teljesen figyelmen kívül hagyjuk az elhagyatottságot és a vigasztalanságot.”

,,Higgyetek nekem, a legnagyobb érdemet a betegek ápolásával remélhetjük, mivel az ember ilyenkor mindent tiszta szándékkal tesz, vagyis azért, hogy Isten tetszését elnyerje, és Neki lelkeket megmentsen.”

,,A szentek földi angyaloknak, az ég embereinek, mennyei utazóknak nevezték az Istennek szentelt személyeket.”